Portálhírek

A számla teljesítési időpontja

 
Kép
A számla teljesítési időpontja
Írta: Szigetvári Árpád - 2017. június 9., péntek, 05:41
 

Az általános forgalmi adó szempontjából igen nagy jelentősége van az ügylet teljesítési időpontjának, mivel főszabályként a teljesítés időpontjában keletkezik az áfafizetési kötelezettség.

A Ptk. kötelmi jogi alapelvei értelmében:

„6:35. § [A teljesítés ideje]

(1) A teljesítés ideje meghatározható határnap vagy határidő tűzésével. Határnap tűzése esetén a szolgáltatást ezen a napon kell teljesíteni. Határidő megjelölése esetén a szolgáltatás a meghatározott időtartamon belül bármikor teljesíthető, kivéve, ha az eset körülményeiből az következik, hogy a jogosult választhatja meg a teljesítés időpontját.

(2) Ha a szolgáltatás rendeltetéséből a teljesítési idő megállapítható, a szolgáltatást ebben az időpontban kell teljesíteni.

(3) Ha a teljesítés idejét az (1)-(2) bekezdés alapján nem lehet megállapítani, a kötelezett a teljesítés előkészítéséhez szükséges idő elteltével köteles teljesíteni.”

Azaz a fentiek szerint a magánjogi elvek alapján a felek – szerződéses szabadságukkal élve – szabadon állapodnak meg abban, hogy egy adott ügylet mikor tekintendő teljesítettnek. A számviteli és adózási szabályok a bizonylatok kezelésénél ezen alapelveket követik, ugyanakkor a forgalmi adózás egyes esetekben a magánjogi diszpozitív szabályoktól eltérően konkrétan meghatározza a teljesítés, illetve az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontját.

A főszabály szerint (Áfa tv. 56. §): „A fizetendő adót – ha e törvény másként nem rendelkezik – a teljesítéskor kell megállapítani.” A jogszabály további rendelkezései szerint az adófizetési kötelezettséget annak a ténynek a bekövetkezése keletkezteti, amellyel az adóztatandó ügylet tényállásszerűen megvalósul (a továbbiakban: teljesítés). [Áfa tv. 55. § (1) bekezdés] Az ügylet tényállásszerű megvalósulása két dolgot jelent:

  • abban az esetben, amikor az áfatörvény speciálisan meghatározza az adóköteles tényállást, akkor az arra irányadó időpontot kell követni,
  • ha az áfatörvény nem határoz meg speciális teljesülést, akkor a magánjogi szabályok érvényesülnek a teljesítés vonatkozásában.

Előleg vonatkozásában az adófizetési kötelezettség beáll abban az időpontban, amikor a terméket értékesítő, szolgáltatást nyújtó adóalany az előleget átveszi. Előlegnek minősül az, amikor a teljesítést megelőzően ellenértékbe beszámítható vagyoni előnyt juttatnak. Fontos rögzíteni, hogy nem kizárólag a pénz- vagy pénzhelyettesítő eszközzel történő fizetés, hanem bármilyen vagyoni előny juttatása előlegnek tekintendő. A jóváírt, kézhez vett, megszerzett előleget úgy kell tekinteni, mint amely a fizetendő adó arányos összegét is tartalmazza, azaz az átvett összegre vonatkozóan felülről számítva” kell az adót megállapítani. Az előleg vonatkozásában az adófizetési kötelezettség az alábbi időpontokban áll be:

  • a fizetendő adót pénz vagy készpénz-helyettesítő fizetési eszköz formájában juttatott előleg esetében annak jóváírásakor, kézhezvételekor,
  • egyéb esetben az előleg megszerzésekor kell megállapítani. [Áfa tv. 59. §]

Az előlegként való kezeléshez ugyanakkor a fentieken túl [(1) a teljesítést megelőzően, (2) ellenértékbe beszámítandó (3) vagyoni értéket juttatnak] tisztáznunk kell azt is, hogy nem minden előre fizetés minősül előlegnek. A joggyakorlat élesen elkülöníti az előre fizetést az előlegtől. Előre történő fizetés esetén arról beszélünk, hogy az adott ügylet ellenértékét nem a fizetési határidőben, hanem az azt megelőző napon teljesíti a terméket beszerző, illetve a szolgáltatást megrendelő fél (egyes esetekben ez akár árengedményre is alapot adhat: skontó). Az irányadó jogértelmezési gyakorlat azt erősíti meg, hogy nem tekinthető előlegfizetésnek az az eset, amikor az ügyletben részes fél saját döntése alapján előre fizet, amennyiben viszont a felek az előre fizetésről megállapodnak, akkor azt a felek együttes akarata előlegnek tekinti.

Részteljesítés vonatkozásában az áfatörvény 57. § (1) bekezdése tartalmaz szabályokat: „termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha az ügylet tárgya természetben osztható és a részteljesítésnek egyéb akadálya nincs, a részteljesítés is teljesítés”. A Ptk. szerint részteljesítésről akkor beszélünk, ha az adott ügylet osztható (kivéve, ha a jogosult a szerződésben a részteljesítést kizárta, vagy az lényeges érdekét sérti). Az oszthatósághoz ugyanakkor elengedhetetlen, hogy a felek különálló egységeket képezzenek, és megállapodjanak ezek külön-külön történő átvételéről.

Részteljesítés címén tehát csak akkor lehet számlát benyújtani, ha az a magánjog szabályai szerint részteljesítésnek minősül. A részteljesítés és az előleg között alapvető különbség a bizonylatolási eltérés mellett az, hogy az előleg mindig a teljesítés előtt adott pénz, a részteljesítés pedig maga is teljesítésnek tekintendő. További nagyon lényeges különbség pedig az, hogy míg az előleg címén csupán a tényleges pénzmozgás (pontosabban a vagyoni értékű előny megszerzése) esetén van fizetési kötelezettség, addig a részteljesítés az érte járó ellenérték pénzügyi kiegyenlítése nélkül is számlázási és adófizetési kötelezettséggel jár.

Az időszakos elszámolású ügyletek azok, amelyek során a felek folyamatosan teljesítenek egymás felé. Az áfatörvény – mivel ezen ügyletek viszonylatában nem értelmezhető, nem határozható meg az a nap, amikor az ügylet tényállásszerűen megvalósul – speciális szabályként meghatározza azt az időpontot, amikor a fizetendő adót meg kell állapítani az adott ügylet tekintetében.  A jogszabály szerint három dátumot kell egymáshoz viszonyítani: a legfontosabb az elszámolási időszak meghatározása, majd ezt követően, ehhez vizsonyítva kell megállapítani a fizetési határidőt és a számlakibocsátás napját. Fontos ismételten kiemelni, hogy elsősorban nem a számla határozza meg a fizetési határidőt, hanem azt a felek közötti megállapodás rögzíti. A számla kibocsátása pedig – a fentebb bemutatottak szerint – tény: ez az az időpont, amikor a számlát ténylegesen kiállították. Ezen időpontok egymáshoz való viszonya alapján három esetet lehet megkülönböztetni:

  • Ha mind a számla kibocsátása, mind a fizetési esedékesség megelőzi az elszámolási időszak utolsó napját, akkor a számla kibocsátása határozza meg a teljesítést.
  • Ha a fizetési esedékesség az elszámolási időszak utolsó napját követi, akkor a fizetési esedékesség hatérozza meg a teljesítést, amely legkésőbb az időszak utolsó napját követő 60. napon beáll.
  • Minden más esetben a főszabály érvényesül, azaz az elszámolási időszak utolsó napja lesz a teljesítés időpontja.

Az alábbi táblázat foglalja össze a teljesítési időpontra vonatkozó szabályokat:

Az alábbi táblázat foglalja össze a teljesítési időpontra vonatkozó szabályokat:

Fizetési határidő Az elszámolási időszak utolsó napja előtti Az időszak

utolsó napja

Az időszak utolsó napját követően áll be, de 60 napon belül Az elszámolási időszak utolsó napját követő 60 napon túl áll be
Számlakiállítás dátuma Az időszak utolsó napja előtti Az időszak utolsó napja vagy azutáni Mindegy, mikor történik a számlakibocsátás
Teljesítés dátuma A számlakiállítás dátuma Az elszámolási időszak utolsó napja Az elszámolási időszak utolsó napja A fizetési határidő Az elszámolási időszak utolsó napját követő 60. nap

Forrás: jogado.hu