System Media

Az általános forgalmi adó szempontjából igen nagy jelentősége van az ügylet teljesítési időpontjának, mivel főszabályként a teljesítés időpontjában keletkezik az áfafizetési kötelezettség.

A Ptk. kötelmi jogi alapelvei értelmében:

„6:35. § [A teljesítés ideje]

(1) A teljesítés ideje meghatározható határnap vagy határidő tűzésével. Határnap tűzése esetén a szolgáltatást ezen a napon kell teljesíteni. Határidő megjelölése esetén a szolgáltatás a meghatározott időtartamon belül bármikor teljesíthető, kivéve, ha az eset körülményeiből az következik, hogy a jogosult választhatja meg a teljesítés időpontját.

(2) Ha a szolgáltatás rendeltetéséből a teljesítési idő megállapítható, a szolgáltatást ebben az időpontban kell teljesíteni.

(3) Ha a teljesítés idejét az (1)-(2) bekezdés alapján nem lehet megállapítani, a kötelezett a teljesítés előkészítéséhez szükséges idő elteltével köteles teljesíteni.”

Azaz a fentiek szerint a magánjogi elvek alapján a felek – szerződéses szabadságukkal élve – szabadon állapodnak meg abban, hogy egy adott ügylet mikor tekintendő teljesítettnek. A számviteli és adózási szabályok a bizonylatok kezelésénél ezen alapelveket követik, ugyanakkor a forgalmi adózás egyes esetekben a magánjogi diszpozitív szabályoktól eltérően konkrétan meghatározza a teljesítés, illetve az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontját.

A főszabály szerint (Áfa tv. 56. §): „A fizetendő adót – ha e törvény másként nem rendelkezik – a teljesítéskor kell megállapítani.” A jogszabály további rendelkezései szerint az adófizetési kötelezettséget annak a ténynek a bekövetkezése keletkezteti, amellyel az adóztatandó ügylet tényállásszerűen megvalósul (a továbbiakban: teljesítés). [Áfa tv. 55. § (1) bekezdés] Az ügylet tényállásszerű megvalósulása két dolgot jelent:

• abban az esetben, amikor az áfatörvény speciálisan meghatározza az adóköteles tényállást, akkor az arra irányadó időpontot kell követni,
• ha az áfatörvény nem határoz meg speciális teljesülést, akkor a magánjogi szabályok érvényesülnek a teljesítés vonatkozásában.

Előleg vonatkozásában az adófizetési kötelezettség beáll abban az időpontban, amikor a terméket értékesítő, szolgáltatást nyújtó adóalany az előleget átveszi. Előlegnek minősül az, amikor a teljesítést megelőzően ellenértékbe beszámítható vagyoni előnyt juttatnak. Fontos rögzíteni, hogy nem kizárólag a pénz- vagy pénzhelyettesítő eszközzel történő fizetés, hanem bármilyen vagyoni előny juttatása előlegnek tekintendő. A jóváírt, kézhez vett, megszerzett előleget úgy kell tekinteni, mint amely a fizetendő adó arányos összegét is tartalmazza, azaz az átvett összegre vonatkozóan „felülről számítva” kell az adót megállapítani. Az előleg vonatkozásában az adófizetési kötelezettség az alábbi időpontokban áll be:

• a fizetendő adót pénz vagy készpénz-helyettesítő fizetési eszköz formájában juttatott előleg esetében annak jóváírásakor, kézhezvételekor,
• egyéb esetben az előleg megszerzésekor kell megállapítani. [Áfa tv. 59. §]

Az előlegként való kezeléshez ugyanakkor a fentieken túl [(1) a teljesítést megelőzően, (2) ellenértékbe beszámítandó (3) vagyoni értéket juttatnak] tisztáznunk kell azt is, hogy nem minden előre fizetés minősül előlegnek. A joggyakorlat élesen elkülöníti az előre fizetést az előlegtől. Előre történő fizetés esetén arról beszélünk, hogy az adott ügylet ellenértékét nem a fizetési határidőben, hanem az azt megelőző napon teljesíti a terméket beszerző, illetve a szolgáltatást megrendelő fél (egyes esetekben ez akár árengedményre is alapot adhat: skontó). Az irányadó jogértelmezési gyakorlat azt erősíti meg, hogy nem tekinthető előlegfizetésnek az az eset, amikor az ügyletben részes fél saját döntése alapján előre fizet, amennyiben viszont a felek az előre fizetésről megállapodnak, akkor azt a felek együttes akarata előlegnek tekinti.

Részteljesítés vonatkozásában az áfatörvény 57. § (1) bekezdése tartalmaz szabályokat: „termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha az ügylet tárgya természetben osztható és a részteljesítésnek egyéb akadálya nincs, a részteljesítés is teljesítés”. A Ptk. szerint részteljesítésről akkor beszélünk, ha az adott ügylet osztható (kivéve, ha a jogosult a szerződésben a részteljesítést kizárta, vagy az lényeges érdekét sérti). Az oszthatósághoz ugyanakkor elengedhetetlen, hogy a felek különálló egységeket képezzenek, és megállapodjanak ezek külön-külön történő átvételéről.

Részteljesítés címén tehát csak akkor lehet számlát benyújtani, ha az a magánjog szabályai szerint részteljesítésnek minősül. A részteljesítés és az előleg között alapvető különbség a bizonylatolási eltérés mellett az, hogy az előleg mindig a teljesítés előtt adott pénz, a részteljesítés pedig maga is teljesítésnek tekintendő. További nagyon lényeges különbség pedig az, hogy míg az előleg címén csupán a tényleges pénzmozgás (pontosabban a vagyoni értékű előny megszerzése) esetén van fizetési kötelezettség, addig a részteljesítés az érte járó ellenérték pénzügyi kiegyenlítése nélkül is számlázási és adófizetési kötelezettséggel jár.

Az időszakos elszámolású ügyletek azok, amelyek során a felek folyamatosan teljesítenek egymás felé. Az áfatörvény – mivel ezen ügyletek viszonylatában nem értelmezhető, nem határozható meg az a nap, amikor az ügylet tényállásszerűen megvalósul – speciális szabályként meghatározza azt az időpontot, amikor a fizetendő adót meg kell állapítani az adott ügylet tekintetében.  A jogszabály szerint három dátumot kell egymáshoz viszonyítani: a legfontosabb az elszámolási időszak meghatározása, majd ezt követően, ehhez vizsonyítva kell megállapítani a fizetési határidőt és a számlakibocsátás napját. Fontos ismételten kiemelni, hogy elsősorban nem a számla határozza meg a fizetési határidőt, hanem azt a felek közötti megállapodás rögzíti. A számla kibocsátása pedig – a fentebb bemutatottak szerint – tény: ez az az időpont, amikor a számlát ténylegesen kiállították. Ezen időpontok egymáshoz való viszonya alapján három esetet lehet megkülönböztetni:

• Ha mind a számla kibocsátása, mind a fizetési esedékesség megelőzi az elszámolási időszak utolsó napját, akkor a számla kibocsátása határozza meg a teljesítést.
• Ha a fizetési esedékesség az elszámolási időszak utolsó napját követi, akkor a fizetési esedékesség hatérozza meg a teljesítést, amely legkésőbb az időszak utolsó napját követő 60. napon beáll.
• Minden más esetben a főszabály érvényesül, azaz az elszámolási időszak utolsó napja lesz a teljesítés időpontja.

Az alábbi táblázat foglalja össze a teljesítési időpontra vonatkozó szabályokat:

Az alábbi táblázat foglalja össze a teljesítési időpontra vonatkozó szabályokat:

Forrás: jogado.hu